Pónilovon lovagolni -ciki lenne?

Sok lovardában láthatunk hatalmas lovakon feszítő csöppnyi gyermekeket, mely' első ránézésre talán kedves látvány, biztos azonban, hogy a legmegfelelőbb társ a tanuláshoz egy szelíd óriás?

Hazánkban néhány lovardában szinte szitokszámba megy, vagy már - már büntetésnek számít, ha a lovast pónihátra száműzik.
Előfordul, hogy maguk a gyerekek is hátrányként élik meg, ha “csak” póniló jut nekik az aktuális lovas órán. Az igazság azonban az, hogy a pónilovak a gyermekek lovas oktatásában nagyon fontos szerepet tölthetnek be, melyről méltatlanul keveset beszélünk. Szinte minden lovakat kedvelő ember hallott már legalább egy negatív történetet, melynek középpontjában egy póniló állt. Olyan pejoratív jelzőket aggatnak rájuk leggyakrabban, hogy kicsi, szemtelen, természetéből adódóan rúg - csíp - harap, állandóan ledobja lovasát. A valóság azonban sokkal árnyaltabb és komplexebb, az esetleges negatív tapasztalatok pedig általában nem a pónik hibája, hanem legtöbbször “emberi” okokra vezethetők vissza. Figyelemre méltó, hogy a Nemzeti Vágtán 16 év alatti lovas kizárólag póniháton, a Kishuszár futamban versenyezhet és általánosan elmondható, hogy a nyugati országokban ez minden versenyen alapszabály. Előremutató lenne, ha a hazai kisló és pónitenyésztés népszerűsítése jó minőségű, jó mozgású, biztos idegrendszerű lovakkal zajlana, hiszen fontos szerepe van az utánpótlás oktatásában, versenyeztetésében. Az Európai Pónitenyésztők kongresszusának meghatározása alapján póninak nevezzük a 120 centiméter marmagasság alatti lovakat, 120 – 147,3 centiméter között pedig a hivatalos elnevezés szerint kislóról beszélünk. A gyakorlatban azonban a kisló és a póni megkülönböztetése általában a megszokott szóhasználaton alapszik. A kisló kifejezést elsősorban német nyelvterületen kezdték el használni, míg az angol és francia területeken túlnyomórészt a póni terjedt el, ezért a legtöbb helyen a két fajtacsoportot “egy kalap alá veszik”. A pónik és kislovak között is találhatunk a hidegvérűekhez hasonló zömök, igen erős testfelépítésű lovakat, valamint sportlovakhoz hasonló kecses, térölelő mozgású hátasokat is. A póniló eredeti hazája Anglia, ahol kis termetét nagyon jól ki tudták használni a bányákból való kitermelés során. A mindennapi kemény munkát egy rossz természetű ló nem könnyítette, hanem csak nehezítette, így ebből adódóan odafigyeltek arra, hogy a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező állatokat használják és tenyésszék. Ma már számtalan fajtáját ismerjük a póniknak, melyek nem csak színben, de méretben is egymástól teljesen eltérőek lehetnek. 

A pónik nem csak magasságukban, hanem arányaikban is eltérnek a lovaktól. A gyermekek számára alkalmasabb társ lehet egy póni, hiszen méretéből adódóan könnyebb kezelni, jobban felérik ápolásánál. Az a tény, hogy a póni és lovasa arányaiban is jobban hasonlít egymáshoz elsődleges szempont lehet a versenyeken, hiszen itt sokat számít az összkép, melyet a lovas és a ló egysége nyújthat. További fontos kérdéseket vet fel, hogy a gyermekek csontozata még képlékeny, ebből adódóan nem mindegy például, hogy mekkora terpeszben ülnek a lovon. Annak érdekében, hogy a sport egészséges testmozgás maradjon mindenképpen érdemes elkerülni, hogy a csípőcsontozatra esetleg káros hatást fejtsünk ki egy túl széles terpesszel, ami könnyen előfordulhat egy széles hátú–például hidegvérű–lovon ülve. Az is fontos, hogy a gyermek megfelelő segítségeket tudjon adni a lónak, melyet nem tud megtenni, ha nem ér le kellőképpen a lába a nyeregszárny alá. Ebben az esetben a ló nem fogja érteni a feladatot az elégtelen csizmasegítséggel és ez további feszültség forrása lehet. Mint minden lovat, a pónit is időközönként át kell lovagolni haladó lovasnak, hogy zökkenőmentesen tudjon együttműködni a csekélyebb tudású gyerekekkel. Általános probléma azonban, hogy kevés megfelelő lovastudással és határozottsággal bíró lovas rendelkezik olyan adottságokkal, melyekkel akár a pónit is megülhetik vagy éppen belovagolhatják és lovas alá képezhetik. Elég csak abba belegondolni, hogy egy 175 centiméteres férfi átlagosan 80 kilogramm, jó érzésű emberek nem teszik ki ekkora súlynak az alig 115 - 120cm marmagasságú pónicsikót, akit nyereg alá képeznek. Ebből adódóan “megoldásként” legtöbbször ügyesebb gyermekeket ültetnek fel a belovaglásra váró 3 - 4 éves csikóra, akiknek–legyenek bármilyen felkészültek is–életkoruk nem teszi lehetővé az elégséges tapasztalatot egy ló belovaglására. Nem elég, ha a pálya szélén áll a felnőtt segítség vagy edző a belovagláskor, hiszen egy nyers lónál sok esetben a pillanat századrésze alatt kell dönteni a helyes reakciót (mikor zárjuk oda a csizmát, vagy legyintjük meg pálcával a lovat). Mire az edző jelezné a lovasnak már elmúlik az alkalmas pillanat, így a segítség sem lesz olyan hatásos. Természetesen a legkézenfekvőbb megoldás egy könnyedebb súlyú, kisebb termetű tapasztalt lovasra bízni mindezt.

Sokan otthon, háznál szeretnének tartani pónilovat amolyan státusszimbólum céljából, azonban sok esetben nem a megfelelő körülményeket, képzést biztosítják a ló számára.  Azonban ne felejtsük, hogy egy ici-pici póni testsúlya is vetekedhet egy felnőtt férfi súlyával, vezetőszáron sétáltatás közben is nagyon hamar elránthatják az embert, az apró rúgásokkal sérülést is okozva. Akármilyen pici is, a ló az ló, ugyanolyan bánásmódot, határozottságot igényel mint jóval termetesebb társaik.