Színek a lovardában

“A jó lónak nincs színe!”- Tartja a mondás, miszerint a „jó” lovat egyéb tulajdonságai alapján kategorizáljuk, a szín pusztán másodlagos. Természetesen több lófajtát is ismerünk, melyekre egy bizonyos szín kizárólagossága jellemző – ilyen például a haflingi, gidrán, fríz – azonban itt is előfordulnak kedvelt vagy kevésbé divatos színárnyalatok. A ló számára nem is olyan fontos ez a kérdés, kizárólag olyan jelentősége van, hogy barátkozáskor az anyja színéhez közelebb álló társát részesíti előnyben. Táplálékfogyasztási szokásaikat sem befolyásolja a szín, inkább az illat és a tapintószőrök segítségével válogatnak.

Színlátásuk sem olyan kifinomult, részletes mint az emberé, színspektrumuk a piros, narancssárga, sárga, zöld színekre korlátozódik. Minden mást kéknek, sárgának, szürkének látnak. A pirosat és a zöldet nehezen tudják megkülönböztetni, színlátásuk talán a színvakokéhoz hasonlatos.
Díjugratásnál pályaépítéskor köztudott dolog, hogy könnyebben ugorják meg a kontrasztos színekkel díszített akadályokat, mint a környezetbe beleolvadót. Számunkra azonban igen fontos mondanivalójuk is lehet aszíneknek. Különböző színekkel jelölhetjük a bizonyos típusú nyergekhez kapható marvasak méreteit, a könnyebb azonosítás érdekében. Kifejezetten fontos, és a KRESZ által szabályzott lovasok számára a fényvisszaverő felszerelések használata, itt előszeretettel használjuk a neonsárgát, narancsot, zöldet a biztonságunk, jobb észlelhetőségünk érdekében. Szintén színekkel jelöljük díjugratásnál az- akadály sorrendjét megkönnyítendő számozás mellett- a megugrás irányát, hiszen az akadály jobb oldalán piros, bal kéz felől fehér zászló jelzi a helyes útvonalat, a rajvonal és célvonal is ezekkel a színekkel jelzett.
Lótakarókból is választhatunk már a szivárvány minden színében pompázót, itt nem árt tisztában lennünk a fekete szín fényelnyelő hatásával, így talán nyári takarónak nem a legpraktikusabb. A légytakarók gyakori zebramintája sem kizárólag a divat műve, kevésbé keresik a szálló rovarok a fekete-fehér csíkok társaságát. Ugyanígy viszonyulnak a kékhez, a világos szürkés árnyalatokhoz, hiszen a nagy vízfelületre asszociálnak, így inkább ezekből válasszunk, mint a virágok színeihez közelebb álló sárgából, narancsból.

Fontos információt közvetíthetünk lovunkról a hosszú szőrükbe font szalagokkal is, miszerint a piros szalag sörénybe- farokba fonva a veszélyre figyelmeztet, az így jelzett ló harap és rúg. Versenyen, bemutatón nem célszerű rúgótávolságon belül megközelíteni, érdemes nagyobb helyet tartani mellette elhaladáskor. Sárga szalaggal a méneket jelöljük. Egy verseny kiírásakor, jelentkezéskor nem tudhatjuk biztosra, pont abban az időpontban sárlani fog-e a kancánk, ami felkeltheti a csődör érdeklődését. A közvetlen találkozást jobb elkerülni, a legfegyelmezettebb csődörök is kísértésbe eshetnek egy randevúra kész kanca illatától. A farokba font zöld szalaggal a tapasztalatlan lovat jelöljük, akinek helyes viselkedése még hagyhat kívánnivalót maga után, fokozott figyelemmel közelítsük meg.

Ló és lovasfelszerelések is választhatók elképesztő színválasztékban, mindenki megtalálhatja közöttük a stílusához, ízléséhez megfelelőt, azonban ne helyezzük a felszerelés színét a minőség, a kényelem és a használhatóság elé! Versenyeken komoly előírás vonatkozik a színek használatára. Galopp futamokon az elképesztő gyorsaság pörgés miatt nem csak a rajtszámok, hanem az élénk színek is megkönnyítik a lovas és ló azonosítását. Itt előszeretettel használunk kontrasztos, élénk színeket mind a lónál mind zsokéjánál.
Díjlovaglásnál ellenben a klasszikus eleganciát helyezik előtérbe, a zakó- kabát kizárólag fekete vagy sötétkék lehet. Itt maximum a paszpóllal, szegéllyel játszhatunk, de csakis elegáns elütő színekkel. A cilinder vagy kobak is csak fekete, esetleg a zakó színével azonos lehet. Nadrág kizárólag fehér, törtfehér, a kesztyű fehér vagy a zakó színével harmonizál. A díjugratás világában kicsit szabadabban használhatjuk a színeket, legalábbis ami a lófelszerelést illeti. A nadrág itt is csak fehér vagy krém lehet, a csizma- cipő- lábszárvédő barna vagy fekete. A kobaknál csak a hárompontos rögzítés előírás, színben harmonizálhat lovunk felszerelésével. Ugyan nem olyan szigorú a szabályozás, de adjuk meg tiszta ápolt színben összeillő felszereléssel a tiszteletet, nem csak bíráink de kedvenc sportunk, lovunk, sporttársaink felé is.